TRANDžAMENT és MAJUR

A régi katolikus temető a Dunavska divizije utcában, a Tranžament elnevezésű városrészben található. Pétervárad polgárai ezt a régi temetőt Stari Majuri temetőnek hívják. A 18. század elején Stari Majurban, a templom körül volt található a civilek temetője is. 1748-tól kezdtek temetkezéseket végezni a Trandžamenton,  a katonai temetőtől lejjebb eső részen. Ebben a temetőben ma is végeznek temetkezéseket.

A katolikusokon kívül más felekezetekhez tartozó elhunytakat is temetnek itt. Ebben a temetőben nyugszik Balaž Janika 1923-1988 zeneművész, Zebetić Josip (1838-1907), az osztrák hadsereg 70. gyalogezredének őrnagya és Hanel Josip (1838-1883), Pétervárad első polgármestere is.

A katolikus temető szintén a Tranžamenten, a Dunavska divizije utcában található. Egyesek Új Stari majuri temetőnek hívják. A 19. század legelején hozták létre, mivel a régi temető kicsinek bizonyult már. Ebben a temetőben ma is temetnek. Itt található azoknak a Vukováron, 1941. október 19-én kivégzett partizánoknak a sírja is. A katonai temető a Dunavska divizije utcában, azaz szintén a Tranžamenten található. A 18. század első felében jött létre. Korábban a Belgrádi kapu kijáratánál helyezkedett el, az úttól jobbra, az erődhöz vezető út előtt. A régebbi temetőt a 17. század végén hozták létre, de nem maradtak már róla semmilyen látható nyomok.

A Novi Majuri temető Pétervárad végén, a Karlóca felé vezető kijáratnál található. A temető Novi Majur szükségleteire jött létre a 18. század második felében, és ma is aktív.

A „Lisje” KKV arra törekszik, hogy az általa gondozott összes temető rendelkezzen minden szükséges felszereléssel. Az elmúlt években sokat fektettek be az infrastruktúra fejlesztésébe, kerítések felállításába és a temetők zöldfelületének karbantartásába.

A rendelkezésre álló adatok szerint 1962-től napjainkig  ezekben a temetőkben mintegy 7800 elhunytat temettek el.

RUSZIN (GÖRÖGKATOLIKUS) TEMETŐ

Az I. Péter király sugárúton található a ruszin temető, mintegy 6 hektáros területen, mintegy 650 temetőhellyel. 1860-ban alapították és 1974-ben helyezték használaton kívül. Az összes többi régi temetőhöz hasonlóan, ez a temető is védelem alatt áll.

Ebben a temetőben nyugszanak: Fa Osif (1882-1971) tanár és kiemelkedő ruszin pedagógus, valamint Hranilović Jovan (1855-1924) pap, író, aki 1918. november 25-én az újvidéki Nagy Nemzetgyűlésen elnökölt.

NÁZÁRÉNUS TEMETŐ

A Názárénus temető a Kiszácsi úton, az Almási temetőtől északnyugatra található. Területe körülbelül 700 m². A megőrzött műemlékek csekély számából ítélve, a temetőt a XIX. században hozták létre, és 1974-ben zárták be. Mint minden régi temető, ez is 1984 óta a Kulturális Műemlékvédelmi Intézet védelme alatt áll. Ekkor úgy döntöttek, hogy ebben a temetőben nem temetnek többé, de urnákat el lehet itt helyezni.

ZSIDÓ TEMETŐ

A zsidó temető a Dózsa Györg utcában található. A 19. század elején hozták létre, 1974-ben helyezték használaton kívül, majd 10 év után újra kezdtek temetni itt. A temető területe 1,5 hektár.

Ez a temető előtt Újvidéken kettő zsidó temető volt. Az első temető a Mihajlo Pupin sugárút és a Kralja Aleksandra utca sarkán volt. Ezt a temetőt 1717-ben hozták létre, és 1749-ben zárták be. Ezt követően a zsidókat az Alekse Šantića utcai temetőben, a múlt századtól pedig a Dózsa György Đerđa utcában temették. A temetőben különleges művészeti és építészeti értékű családi emlékek találhatók. A fasiszta terror áldozatainak emlékműve is igen értékes. A zsidó temető a Kulturális Műemlékvédelmi Intézet védelme alatt áll.

A rendelkezésre álló adatok szerint 1962-től 1974-ig 65, az 1994-es újranyitástól napjainkig 49 halottat temettek el (összesen 114-en).

A Jovanovski temetőből 1921-ben átvit elhunytak közös sírján álló emlékmű különleges művészeti és építészeti értékkel bír. Ebben a temetőben található az első világháborúban elesett foglyok számára épített közös sír is.

A temető egyik részét orosz parcellának hívják, ahol az orthodox vallású orosz emigránsok vannak eltemetve.

A Nagyboldogasszony temetőben 1974-ig temetkeztek, majd tíz évvel később a Városi Építészeti Örökség-helyreállítási és Műemlékvédelmi Intézet védelem alá helyezte a temetőt.

A rendelkezésre álló adatok szerint 1962-től napjainkig mintegy 4400 elhunytat temettek el ebben a temetőben.

AlmaškO  temetŐ

Az Almaško temető az egyik legszebb és történelmileg legérdekesebb temető.

A temető a belvárosban, a Kisačka és a Vojislav Ilić utca végén, a Trg mira 1. szám alatt található. Területe körülbelül 5 hektárt tesz ki. Ebben a temetőben 1860-tól 1974-ig temetkeztek, amikor is a temetőt bezárták.

Tíz évvel a temető bezárása után kulturális műemlékké nyilvánították. 1992-ben újra elkezdtek a temetni itt, de csak a meglévő családi sírhelyeken. Ez azt jelenti, hogy az almaškai temetőben csak az elhunytak hozzátartozói temethetők el, akik már ebben a temetőben nyugszanak, azaz házastársak, első sorban a negyedik rokoni fokig bezárólag vér szerinti rokonok, valamint ezen személyek házastársai.

A Városi temető sírterületei és a műemlékei számára fenntartott teületek rendezettek. Ezeken az elrendezett, népiesen „amerikainak” nevezett telkeken az emlékművek egységesek, természetes és műkőből készültek, halmok nélkül.

A városi temetőben találhat az 1941-1945 közötti nemzeti felszabadító háborúban elesett harcosok emléktemetője is, Nemzeti hősök és kiváló forradalmárok sétánya, valamint a nemzeti hősök síremlékeinek sétánya is.

Az Emléktemetőben található egy a szabadság célkeresztjét jelképező emlékmű is. 538 elesett harcos neve van rávésve, akiknek holttestét nem szállították ide. A tágas sétányok mentén a háború évei szerint 288 szimbólum van elhelyezve. Minden szimbólum egy túl korán kioltott életet jelképez.

Az első temető mezőn található a nemzeti hősök és kiváló forradalmárok sétánya. A sétányt 1981-ben hozták létre. Itt a következő hírességek vannak eltemetve: Doronjski Stevan, Veselinov-Žarko Jovan, Beljanski Jovan-Lala és Peričin Marko – Kamenjar.

A néphősök sétánya és sírjai a második temető mezőn találhatóak. A sétányt1986-ban építették. Ide a következő néphősöket  temették el: Nikšić Đorđe, Ješić Milan, Bogdanović Gedeon, Zaklan Dmitar, és itt vannak a más temetőkből áthozott elhunytak is, mint például: Sogić Sava, Savatić Lazar és Milovanović Živojin.

1974-től napjainkig mintegy 70 000 halottat temettek el a városi temetőben.